Az 1920-as évek a női divat történetének egy fordulópontját jelentették, amelyet mélyen áthatott a társadalmi, kulturális és politikai változások szelleme. Az évtized elején tapasztalható emancipációs mozgalmak hatására a nők fokozatosan eltávolodtak a hagyományos szerepektől és új lehetőségek nyíltak meg számukra. E keretek között született meg a "garconne" fogalma, amely egy új, modern női típust jelölt.
A garconne, azaz "fiús" női divat jellemzője a letisztult megjelenés, amelyben a nőiességet a férfias elemekkel ötvözték. A korábbi évszázadok fétissé vált női formái – a hangsúlyos derék, a pompás ruhák és a szélsőségesen nőies sziluettek – hirtelen háttérbe szorultak. A keskeny csípő, a lapos mell és a rövid ruhák megjelenése forradalmi újítást jelentettek.
A jazzkorszak zenéje, amely a fiatalok körében rendkívül népszerűvé vált, nem csupán a szórakozás, hanem a társadalmi események színhelyévé is tette a női divat új formáit. A jazz zene szabadságérzése összekapcsolódott a női emancipációval és a garconne stílus megjelenése a táncos mulatságok és estek világában egy új módon öltöztette fel a nőket. A rövid ruhák, a bob hajvágás és a férfias kiegészítők – mint például a kalapok és a cigarettás dobozok – mind arra utaltak, hogy a nők bátran vállalják az önállóságukat.
A mozi világának varázsa szintén nagy hatással volt a női divatra. A filmek hősnői gyakran képviselték ezt az új női ikont, akik vonzóak, függetlenek és merészek voltak. Az olyan színésznők, mint Greta Garbo vagy Clara Bow inspirálták a közönséget, hogy kövessék az öltözködési trendjeiket, ezért a garconne stílus nem csupán egy divathullám, hanem a női identitás kifejezésének eszköze is lett.
A konfekcióipar előretörése lehetővé tette a sportos ruhák széleskörű elterjedését. Itt említendő Coco Chanel neve, aki új irányzatokat teremtett a divat világában azáltal, hogy egyszerű vonalú, mégis elegáns és funkcionális ruhákat tervezett. Új anyagok, mint például a tweed és a kötött kelme, hódítottak a városi utcákon, míg az ékszerek merészen gazdagították a szetteket: a bizsuk és a klasszikus gyöngysorok (mint például a Chanel-lánc) mind elengedhetetlen kiegészítőkké váltak.
A ruházat fő jellemzője az I vonal volt, amelyben az ujjak szűkek voltak, sőt, sok esetben teljesen hiányoztak. A csípőre ejtett öv hangsúlyozta a nőiességet, míg a fehérnemű, mint például a melltartó és a trikókombiné, a fiatalos, kislányos alakot kívánta elősegíteni. A csípőszorító és a műselyem harisnya szintén kulcsszerepet játszott a karcsúbb összhatásban.
A ruhák hossza csak 1922 után ért térd alá, míg 1927-re a szoknyák már szabadon hagyták a térdet. A könnyű szövetek, mint a nyomott mintás műselyem vagy a kreppzsorzsett, ugyancsak népszerűvé váltak, mivel maximális mozgásszabadságot biztosítottak a hölgyeknek. Ekkoriban már női szmokingok is készültek taftból és bársonyból, amelyek különleges eleganciát kölcsönöztek viselőjüknek.
A hideg időszakban angolos kabátokat, sálgalléros köpenyeket viseltek szőrmével vagy tehetősebbek már szőrmebundában jelentek meg az utcákon.
Az újdonságok között szerepelt a jumper, amely egy kötött pulóverforma blúz volt, de a pizsama is egyre népszerűbb lett a hálóing helyett.
A frizurák terén a rövid, hullámos, fiús bubifrizurák voltak divatosak, amelyeket cloche kalappal vagy turbánnal egészítettek ki.
A rövid szoknyák térhódításával a harisnya és a lábbeli egyre hangsúlyosabbá vált; a sportos öltözethez félcipőt, míg a társasági eseményekhez magassarkú, hegyes orrú cipőt választottak.
A divat emellett nemcsak a ruházatra, hanem az ékszerekre is kihatott: a nemes alapanyagok között megjelent a platina, míg a bizsu világában a bakelit, üveg és préselt fém ékszerek domináltak.
A korszakhoz tartozó szépítészet elemei közé tartozott az egészséges, napbarnított bőr, a vékony szemöldök és a hangsúlyosan rúzsozott ajkak, amely minden női megjelenést különösen vonzóvá tett.
Az 1920-as évek viselete tehát nem csupán a külsőségekről szólt, hanem egy új női identitás kialakulását is tükrözte, mellyel a hölgyek egy függetlenebb és magabiztosabb életet élhettek.
