A modernizmus és az avantgarde hatásai a XX. század első évtizedeiben minden szempontból megmutatkoztak, így a divat világában is. Az I. világháború kitörése és annak hatásai radikálisan átalakították a női öltözködést, ami nem csupán esztétikai, hanem társadalmi változásokat is tükrözött.
A nők szerepe a háború alatt jelentősen átalakult, ahogy a férfiak a frontra vonultak, a nők pedig a munkaerőpiacon léptek be az eddig férfiak által dominált területekre. A világháború alatt a női munkavállalók száma megnőtt, ami új lehetőségeket és kihívásokat teremtett számukra. A körülmények megkövetelték, hogy a nők alkalmazkodjanak a nehéz feltételekhez, amit öltözködésükben is megjelenítettek. A munka és katonai ruhák által ihletett öltözékek a háborús évek alatt nemcsak praktikusak, hanem szimbolikus jelentőséggel is bírtak, hiszen a női emancipáció egyik fontos jelképeivé váltak. Az új munkakörnyezetekben, ahol a nők eddig ismeretlen feladatokat láttak el, mint például a gyári munka, a szállítás, vagy akár a mezőgazdasági tevékenységek, elengedhetetlen volt, hogy kényelmes és funkcionális ruházatot viseljenek. Az olcsó és könnyen kezelhető anyagok kiválasztása lehetővé tette, hogy a nők hosszú órákon át dolgozhassanak anélkül, hogy a ruha kényelmetlenséget okozott volna.
A munka által kivívott önállóság kifejezésére a nők a ruházkodáshoz olcsó, könnyen kezelhető anyagokat választottak. A khakiszín különös jelentőséggel bírt, mint a fronton harcolókkal való szolidaritás jelképe.
A korabeli sziluettek kezdetben a keskeny, hosszú formákra koncentráltak, amelyekkel hangsúlyozni tudták a nőiességet. A mell kiemelése mellett a derék kissé karcsúsított volt, azonban a formák idővel elkezdtek bővülni. Az elegánsabb öltözetek között elterjedtek a könnyű ingblúzokkal kombinált egyenes vonalú angol kosztümök is, amelyek a modern nő megjelenését hivatottak hangsúlyozni.
Ugyanakkor megjelentek a bukjel-szoknyák, melyek jellegzetessége, hogy bokáig szűkültek. Bár a kényelem hiánya miatt e szoknyák népszerűsége viszonylag rövid életű volt, jelzik, hogy a divat iránti vágy folyamatosan jelen volt.
Érdekesség, hogy ezekhez a szoknyákhoz a nők már nem hordtak fűzőt, ezzel is kifejezve a háborúval járó gyakorlatiasságot és a modern életstílusra való áttérést.
A lábszárközépig érő harangos szoknyák a társadalmi státusz kifejezésére szolgáltak: az előkelő hölgyek igyekeztek megkülönböztetni magukat a dolgozó nőktől.
A XX. század eleji divatban különleges helyet foglaltak el a fejfedők, amelyek nem csupán funkcionalitásukkal, hanem esztétikumukkal is hozzájárultak a nők megjelenéséhez.
A napközbeni óriási kalapok támogatói között elsősorban olyan nők álltak, akik a polgári életforma képviselőiként jelentek meg. Ezek a kalapok sokszor virágokkal, szalagokkal és más díszítésekkel voltak ellátva, amelyek megjelenésük gazdagságát hangsúlyozták. A hölgyek nemcsak az időjárás viszontagságaitól védekeztek e fejfedőkkel, hanem a környezetük figyelmét is szerették felkelteni. Az efféle kalapok gyakran különféle szabásvonalakkal rendelkeztek, melyek a nőiességet és a divatot hivatottak hangsúlyozni.
Ezzel szemben az estéken a kis tollas fejdíszek kerültek előtérbe.
Ezek a díszek sokkal finomabbak voltak, gyakran elegáns estélyi ruhák kiegészítőiként szerepeltek. A tollak használata nemcsak a divat eleme volt, hanem a nőiesség szimbóluma is, amely a lágy érintések és a mozgás eleganciáját idézte meg. Az estélyeken viselt tollas fejdíszek különböző formákban és stílusokban voltak elérhetők, élénk színeikkel és finom anyagukkal ékesítve az ünneplő hölgyeket.
A kalapok és fejdíszek viselése nem csupán a divat kérdése volt, hanem szoros összefüggésben állt a társadalmi normákkal és elvárásokkal is. A korabeli társadalomban a megfelelő megjelenés elengedhetetlen volt a női szerepek betöltéséhez, hiszen a divat kifejezte a hölgyek státuszát és helyét a társadalomban. A megfelelő kalap vagy fejdísz viselése gyakran nagyobb figyelmet kapott, mint maguk a ruhák, így a hölgyek folyamatosan próbálták követni a legújabb trendeket, hogy megfeleljenek a kor elvárásainak.
A szövetek világában a műselyem megjelenése új dimenziókat nyitott.
Összességében az 1910-es évek divatja a háború hatására a modern életstílus új formaként jelentkezett, amely a nők identitásának és társadalmi szerepének átalakulását is jól tükrözte. A korszak nem csupán divatot teremtett, hanem egy új, modern nő képet is, amely a szabadság és az önállóság szimbóluma lett.
